Rendrakás, selejtezés – készítsünk emlékes dobozt!
Amikor 18 évesen elköltöztem a szülői házból, lett olyanom, hogy emlékes doboz. Ebbe kerültek azok a dolgok, amiket már nem használtam, nézegettem napi szinten, de szép emlékek fűződtek hozzájuk. Volt egy elképzelésem, hogy max. mekkora dobozba kell beleférnie ezeknek a tárgyaknak, ami nem fért bele, attól megváltam.
Voltak ruhadarabok, ezek életérzést jelentettek nekem, adott életszakaszra emlékeztettek. Voltak kazetták, ezek emlékeztettek arra, hogy azokban az időkben, amikor azokat hallgattam, kik voltak a barátaim és hol laktam (sokszor költöztünk gyerekkoromban), két-három CD, ezek emlékeztettek azokra az időkre, amikor igen nagy döntésnek tűnt, hogy mit vegyünk meg CD-n (azaz ki a legkedvencebb), hiszen sokkal drágább volt a kazettánál. Ebben a dobozban tartottam a matricás albumokat és a levélpapír-gyűjteményem (olvasd el egy korábbi írásomat a gyűjtéssel kapcsolatban), pár Barbie-t, fotóalbumokat, amiket gyerekként én készítettem, az első fényképezőgépem (második azóta sem lett), naplók, iskolai rajzok, kerámiák. A szerelmes levelek, amiket kaptam, a tanórákon folytatott illegális levelezések és a postai úton folytatott legális levelezések.
Ezt 18 évesen pakoltam össze… Aztán az évek során a nagy részétől megváltam, egyre kisebb lett a doboz.
Mekkora az „ideális” mérete egy ilyen doboznak/fióknak? És mit érdemes megtartani? Vajon meddig tartjuk meg? Mi megy, mi marad egy újabb átnézésnél?
Ha még nincs ilyen dobozod és te is szeretnél, vagy van, csak túl nagy és egyedül nehéz belevágni az átválogatásába, vagy úgy általában szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban, rendszerezésben, keress bizalommal!
Egy cipősdoboznyi parafadugó – egy kupiszoba felszámolásánál találtuk, egy időben gyűjtötte az ügyfelem, de a rendrakás alkalmával könnyen megvált tőle
Apropó: ki mit gyűjt? 🙂 Egy korábbi írásban saját történetet osztok meg a gyűjtés témájában.