Rendrakás, selejtezés közben
előkerülnek a különböző gyűjtemények is.
Gondolkodtam, vajon manapság szokás-e még bizonyos tárgyakat gyűjteni, az én generációmig bezárólag nagy biztonsággal állíthatom, szokás volt . Anyukám például kb. 50 éves koráig a kis papírzsacskós cukrokat gyűjtötte, sokat jártak külföldön, minden kávézóból vitt haza egyet és nagy üvegedényekben tárolta a könyvespolc alján. Apukám bélyeget gyűjtött fiatalkorában, jó pár album volt – szintén – a könyvespolc alján. Én pedig matricát és levélpapírt gyűjtöttem gyerekként.
Mennyi helyet igényel az életterünkből a gyűjtés mint hobbi? Ez függ attól, hogy mekkora dolog, amit gyűjtünk és persze az is döntő jelentőségű, hogy ki mely életszakaszában, életének mekkora részében és mekkora lelkesedéssel hódol e hobbinak. A fentiek nem túl helyigényesek, na de mi van, ha valaki pl. színházi kellékeket gyűjt (jelmezek, parókák), ezek tárolása már jelenthet kihívást. A családom példájából szépen kirajzolódik a másik szempont is: van, akit ez csak gyerekként szórakoztat, van aki a húszas éveiben is szívesen foglalkozik a gyűjteménye gyarapításával, más pedig akár egész életén át gyűjt valamit.
Mi lesz vele utána? Életünk végéig megtartjuk? Az idő előrehaladtával veszít az eszmei értékéből vagy éppen még fontosabbá válik számunkra? Van egy pont, amikor kényszerből kell megválnunk ezektől? Vagy van egy pont, hogy úgy érezzük, ugyan nagyon nem szeretnénk, de meg KELL válnunk tőle, pl. mert úgy érezzük helyesnek, mert szeretnénk teret engedni valami újnak, szimbolikusan lezárni egy életszakaszt?
Ha te is eljutottál egy ilyen pontra, így vagy úgy, de eldöntötted, változtatnál, és segítségre van szükséged, mert nehéz szembenézni a feladattal, érzelmileg és/vagy fizikailag megterhelő lenne egyedül belevágni, keress bizalommal!
A bélyeggyűjteményből bevétel, a cukorból sütemény lett. Hogy számukra mit jelentettek ezek a döntések, azt csak ők tudják. Én egyelőre megtartottam a kis albumjaimat és a levélpapírjaimat, nem foglal sok helyet és számomra egy letűnt kort idéz, amelyben könyvek, újságok, fotó- és matricás albumok voltak a képernyőink.
Ha már letűnt kor 😉