A rendrakás, rend/szerezés kapcsán óhatatlanul felmerül a kupi témája. Mi a kupi? Ha csúnya, ha nem találjuk meg vagy ha nem egy logikus rend/szer szerint tároljuk a dolgainkat? A rend, ha szép, ha megtaláljuk, ha van egy rend/szer?
Mi van, ha valakinek nagyon szép rendezett a környezete, de a szekrényeket kinyitva azokból borulnak ki a tárgyak – akkor nála rend van? Vagy rendezett, mert pl. telerakta dobozokkal a polcokat, de fogalma sincs, melyik dobozba mit szórt – akkor nála rend van?
Mi van, ha valaki időről időre széthagyja pár napra a cuccait a lakás különböző pontjain, de aztán egy szép nap vesz egy nagy levegőt és 10 perc alatt rendet rak, ekkor minden a helyére kerül – akkor most ő kupis? (Olvasd el egy korábbi írásomat a témában.)
Mi van, ha egy „kupisnál” valaki rendet rak, minden tök logikus, funkció, abécé miegymás, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, a „kupis” meg aztán semmit nem talál – akkor nála rend van? Apropó meg van ez írva? Az a rend, ha a hajszárító a fürdőszobában van, a könyv pedig a könyvespolcon? De ha én a nappaliban szárítok hajat és a lakásom minden pontjára szeretnék könyvkupacokat, mert ki tudja, mikor, mit és hol támad kedvem olvasni?
Akárhogy is, a rend nem egy abszolút fogalom, a rend valami olyan, ami harmóniát hoz a mindennapjainkba, egy jó értelemben vett kiszámíthatóságot, egy rend/szer, ami minket szolgál. És ebben sem kell másoknak megfelelnünk.Tartsuk csak nyugodtan a nappaliban a hajszárítót, ha nekünk ott van szükségünk rá.
Rakjunk rendet együtt az életteredben, rakjunk úgy rendet, ahogy az számodra rend, keress bizalommal!