A rendrakás elején megállapodtunk

Mivel nehéz neki az elengedés, ugyanakkor mégis szeretett volna pár dolgot kidobni, megállapodtunk, hogy 10 darabtól fog megválni a közös munka során. Ez egy megnyugtató, mégis előremutató elhatározás volt számára.

Kezdésként megnéztem, mit hol tárol Györgyi. A nappaliban található a gardróbszekrény, de a galérián/hálószobában egy sztenderen voltak kabátok, kardigánok, nadrágok, blúzok, táska, melltartó. Először megbeszéltük, mit szeretne fent tárolni. Javasoltam, hogy azt tartsa ott, amit ritkán visel, amire ritkábban van szükség, így készülődés közben nem kell felmenni az emeletre. Jóllehet ezzel egyetértett, mégis részben megvétózta: megszokta, hogy mik vannak ott. Végül mindkét szempont érvényesült: pár nadrág és blúz ott maradt (mert megszokta és ott fogja keresni), viszont többnyire a ritkán használt kabátokkal, mellényekkel, blézerekkel töltöttük fel az állványt.

A rendrakást úgy kezdtük, hogy a nappaliban lévő gardróbszekrényt kipakoltuk.

Kiderült, hogy az akasztós rész alatti polc hátulja dugig van övekkel, kendőkkel, táskákkal (ez a képen kevéssé látszik), illetve a többi polc hátuljában is megbújnak hasonló kakukktojások. A polcokon az egyes oszlopokban vegyesen vannak nadrágok, felsők, otthoni és utcai ruhák, téli és nyári darabok. A vállfákon lévő blúzok, felsők alatt pedig vannak nadrágok, néha több is – “jééé, erre nem is emlékeztem”, “nahát ezt mennyit kerestem”. 

Rendrakás tipp: ha van elég hely, és hajlamosak vagyunk elfelejteni, milyen ruháink vannak, akkor egy vállfán egy darabot tároljunk.

Ahogy pakoltam ki, már eleve kategóriánként szortíroztam. A nadrágok viszont egyből visszakerültek egy keskeny, magas akasztós részbe csíptetős vállfára. Ugyanis egy dolog biztos volt: mivel Györgyi “nadrágos” típus, nadrágot nem fog kiselejtezni. Nagyon sok nadrág volt, és abban maradtunk, így fogja a leginkább átlátni. 

Györgyit minden egyes darabról megkérdeztem, kell-e neki vagy sem. Ahogy már benne voltunk a folyamatban, és látta, hogy miből mennyi van, reálisabban látta, mi az, amit valóban fog használni. Ahogy a táskákat egy helyen, egymás mellett látta, rájött, hogy 4-5 is van közte, ami ugyan tetszik neki, de nem fogja már hordani. Az első reakció sokszor az volt, hogy “dehát ez olasz”, “dehát ez valódi bőr” – ilyenkor megkérdeztem, hogy örömmel tölti-e el, ahogy megfogja, ahogy ránéz, el tudja-e képzelni, hogy még viselni fogja. A válasz mindig az volt, hogy nem – így ezeknek a nagy része ment, kb. minden tizedik ilyen darab még maradt, még nem ment az elengedés… 

A rendrakás során egyszer csak lett egy kupac a kiselejtezett daraboknak is – számára is meglepő módon egy nagy kukászsáknyi táskát, ruhát és cipőt kiselejtezett. 

Nem az én hatásomra, nem én beszéltem rá, ez a folyamat hatása. Megkönnyebbülést hoz, teret ad. 

Mindent behajtogattam, voltak szuper dobozok, amiket nagyon jól ki tudtunk használni: jól összetartja  a vastag pulcsikat, átláthatóvá váltak az otthoni nadrágok (igen, ezeket külön gyűjtöttük). 

Rendszerezés – a vastag pulcsikat helytakarékosan tárolhatjuk dobozban

Az akasztós rész alatti polcra csak a kendők kerültek vissza, aminek Györgyi fog vásárolni egy dobozt – megbeszéltük mi lesz praktikus hozzá -, így azt is könnyebb lesz rendben tartania.

Rendrakás, selejtezés a gardróbszekrényben

A táskák legalulra kerültek, és újabb

rendrakás tipp: egymásba tettük őket, ez a legpraktikusabb megoldás. A fenti képen látszik, hogy milyen szuperül elfér a szekrény aljában a több mint tíz táska.

Rendrakás tipp: tegyük egymásba a táskákat

Mindez 3 óra alatt megvolt, Györgyi már 1 óránál meglepődve mondta, hogy óriásit haladtunk :).

A cipői átnézésével folytattuk, ezeket ömlesztve tárolja egy Kallax dobozaiban. Selejteztünk és rendszereztünk, utóbbi alatt annyit értek jelen esetben, hogy évszakonként lett egy doboz: külön-külön dobozba kerültek a téli csizmák, a nyári papucsok stb. Azért is praktikus, mert évszakváltáskor ki tudja cserélni a dobozokat, és a könnyen elérhető helyre tenni az aktuálisan szükséges dobozt.

A rendrakás végén a nappaliban lévő két komódra is maradt idő, és percek alatt felszabadítottunk pár fiókot.

A fiókok egy részében volt rendszer, témák szerint voltak a tárgyak rendezve (pl. fehérneműs fiókok). A másik részében pedig egymás mellett volt a melegítő nadrág, a napszemüveg, a konyharuha, az esernyő és a törölköző. Két-három ilyen kupis fiókot gyorsan ki tudtunk üríteni: volt, amire nem is volt szükség már, a többit pedig a helyére tettük (a gardróbban kialakított rendszerbe vagy másik fiókba).

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Gardróbszekrényben raktunk rendet Krisztivel is, ha olvasnál még hasonló történetet.

Szandrával már dolgoztunk együtt, a családjuk egy üres lakásában rendszereztünk költözés után, bérbeadás előtt. Szétválogattuk az ő és a szülei cuccait, illetve megnéztük, mit hagynak ott a leendő bérlőnek. 

Ez alkalommal Szandra a várandóssága végén, az új otthonába hívott, hogy közösen végezzük el az utolsó simításokat a gyerekszobán. Szandra ekkorra már mindent beszerzett, és sok ajándékot is kapott – mindezt a gyerekszoba szekrényében gyűjtötte. 

A rendrakást úgy kezdtük, hogy

az imént említett szekrényt kipakoltuk, és átgondoltuk, mi hol fog neki kézre esni, mi kell gyakrabban, mi ritkábban; mi maradjon a nagy szekrényben, és mit tegyünk az ágyhoz közeli komódba. 

Sajnos előtte képeket nem készítettem, sőt utána képet is csak a komódról sikerült. 

Itt látható, hogy szépen behajtogattuk a kimosott ruhákat, azokat amikre az első hónapokban lesz szükség, és feliratoztuk az egyes oszlopokat, hogy Szandra mindent könnyen megtaláljon. 

A munkahelyén ajándékba kapott pelenkatortát is kibontottuk, ebben volt egy óriási rózsaszín krepp papír, amit kibontás után megtartottunk. 

A rendrakás végén, amikor már csak a komód tetejét rendezgettünk, 

akkor találtuk ki, hogy az azon lévő nagy műanyag dobozt (amiben pl. lázmérő, cumi volt) beburkoljuk a papírral – Szandra örült az ötletnek, mert számára nagyon fontos, hogy a lehető legtöbb mindent felhasználjon, és ne kelljen kidobni – újat venni. (Fürdőszobai rendszerezés során vitaminoknak kerestünk és készítettünk dobozkát, szintén egy komód tetejére, amiről a linkre kattintva olvashattok.)

Ez egy kisebb, 3 órás projekt volt, arra is maradt időnk, hogy átbeszéljünk, hogyan megyünk majd tovább a konyhával.

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Szandra abban kért segítséget, hogy a családja már majdnem üres lakásában pakoljunk – már ő és a szülei is kiköltöztek a lakásból, a legfontosabbakat már mindenki elvitte az új otthonába. Tehát már sokat haladtak, de Szandra holtpontra jutott a folyamatban, ezen igyekeztem átlendíteni őt egy fókuszált, 5 órás közös munka keretében. 

Bérbe akarták adni az ingatlant, így az volt a rendrakás célja, hogy rendszerezzünk, selejtezzünk, válogassuk szét

az ő és a szülei cuccait, hogy könnyebben ki tudják pakolni a maradékot, illetve kiválogattuk, mit hagynak ott a leendő bérlőnek. Annyiban különleges ez a helyzet, hogy csak Szandra volt jelen, de a szüleinek a dolgai is itt voltak, amikről ők tudnak dönteni.

Ez a rendrakás nem a látványos rendrakások közé tartozik, hiszen hasonló mennyiséget, hasonló módon, ugyanarra a helyre tettünk vissza.

Az volt a cél, hogy kiválogassuk Szandra dolgait, illetve ami egyértelműen nem szükséges, azt kiselejtezzük, így tehát nem töltöttünk azzal időt, hogy szépen elrendezgessünk és hajtogassunk. Nem látványos, mert minimális selejtezés történt, nem látványos, mert rendszerezés címszó alatt inkább csak szétválogattunk. Nem látványos, mert nem gondoltuk újra, nem strukturáltunk újra, csak visszapakoltuk ugyanoda ugyanúgy.

Mesélek a rendrakás folyamatáról

Az előszobában egy szekrényben vegyesen voltak mindenkinek a cuccai, a sál-sapka-kesztyű-esernyő típusú dolgokon kívül voltak például gyógyszerek és vitaminok is, cipőpucolós cuccok, és piperecuccokat is találtunk. Átnéztük, kiselejteztük, Szandra magához vette azt, ami kellett neki, kidobta, amiről biztosan tudta, hogy nem kell senkinek. Végül visszapakoltuk – ez már egy sokkal letisztultabb halmaz volt, és csak a szülőknek lesz vele dolga. 

Rendrakás az előszobaszekrényben

Szandra a szobájában a ruháival, személyes tárgyaival már 85%-ban készen volt. Itt csupán a gardróbszekrény aljában lévő dobozokat néztük át együtt. Logikus módon nagyon vegyes dolgok maradtak a szekrényben, hiszen már elköltözött, ami fontos és egyértelmű volt, azt már elvitte magával. Így hát selejteztünk, rendszereztünk. Voltak itt írószerek, körömépítős felszerelés, ékszerek, és találtunk pénzt – mert ugye: pénzt mindig találunk, amit szét is válogattunk, két szütyőbe tettük az eurót és az egyebet.

Pénzt mindig találunk

A szülei szobájában, ami egyben a nappali is volt, maradtak könyvek, emlékek, sok pohár. A szekrénysor egyik oldalába gyűjtöttük, amit a szüleinek kell átnézni, a másikba, amit Szandra el akar még vinni.

A konyhaszekrényben rendet raktunk: a készleteket és azonos típusú poharakat, bögréket egymás mellé rendeztük, hogy átlátható legyen, miből mennyi van, és így gyorsan meg tudják beszélni, kinek mire van belőle szüksége. 

Rendrakás a konyhaszekrényben

Azért még így is összegyűlt egy kisebb zacskónyi adomány (papírzacskó és a maci), egy zacskó papírszemét, és két zacskó vegyes hulladék.

Adományos zacskó szinte mindig lesz 🙂

Rendrakás a leendő gyerekszobában – Szandrával aztán az új otthonában is volt egy rendrakós alkalmunk.

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Minden dobozba, minden zacskóba izgatottan néztem bele, hogy mit rejt. Egy ponton már Andreára is hatott a lelkesedésem, és elhitte nekem, hogy semmi szégyellnivaló nincsen egy kupiszobán. Sőt, tudom mekkora erő és bátorság kell ahhoz, hogy rendet rakjunk benne.

A dolgozó-, vendégszobából alakult ki az évek során a kupiszoba. Az ajtót épphogy ki lehetett nyitni, és a használatban lévő ruhákat rejtő szekrényhez még vezetett egy ösvény. Ez volt a kiindulópontunk 🙂

A rendrakás célja ezen alkalommal az volt, hogy a behalmozott cuccokat szétválogassuk

– váljon átláthatóvá, mi minden van a szobában. Illetve az íróasztal nyerje vissza a funkcióját, azaz legyen lehetőség leülni az asztalhoz dolgozni, és a nyomtató is kerüljön vissza ide a helyére.

Voltak dobozok, dobozokban dobozok, zacskókban dobozok, dobozokban zacskók és hasonlók. Nem volt más dolgunk, mint szépen egyesével megbontani ezeket a kis egységeket, és a szobán kívül, az étkezőben kialakított rendszerbe kivinni a kupiszobában lévő dolgokat. A munka elején megbeszéltük, az étkezőben mit hova fogunk tenni, volt például elajándékozós, eladós, nagyszülőkhöz elszállítós kupac, adomány, ezen belül Mikulásra cipősdoboz adománygyűjtésre szánt dolgok (december lévén), elektronikai hulladék (Media Marktban átveszik), papírhulladék, műanyaghulladék.

4,5 óra alatt visszakerültek a párnák a kanapéra, a kanapéra, ami 9 órakor még ki sem látszott a dobozok alól. Ezzel azt szeretném szemléltetni, hogy 

sokkal könnyebb és gyorsabb rendet rakni egy kupiszobában, mint sokan gondolnák. Lelkileg nehéz lehet, de technikailag nem feltétlenül az!

Rendrakás kupiszobában – előtte

Rendrakás kupiszobában – karácsonykor már itt alhattak a szülők 🙂

A szoba több pontján sok-sok könyv, CD és irat volt, nem terveztünk aznap ezek között selejtezni, rendet rakni, így ezeket csak egy helyre gyűjtöttük a szobán belül – már ez is óriási és nagyon látványos lépés:). Arról nem is beszélve, hogy hasznos is, hiszen ha már egy helyen van, akkor könnyebb aztán folytatni a rendrakást, selejtezést, akár egyedül is. Andrea azt tervezte, hogy mire legközelebb találkozunk, addigra ő átválogatja az iratokat és a CD-ket. (Plusz örömöt okozott neki, hogy még így is több, már régóta keresett irat is átment a kezünk alatt.)

Végül az eltervezett hat órából maradt fél óránk a könyvekre is, így mégis tudtunk azokkal is haladni: témák szerint rendeztük, és azt is megoldottuk, hogy minden könyv elférjen a könyvespolcon. 

Azzal zártuk az alkalmat, hogy az étkezőből visszavittük a már nem annyira kupiszobába a felcímkézett dobozokat: a fent is említett elajándékozandó, eladásra váró, adománynak szánt dobozokon kívül lett például egy olyan doboz is, amit Andreának a férjével együtt kell átnéznie.

Előbukkant az íróasztal, de van még feladat, például azoknak a székeknek a garázsban lesz helyük.

Rendrakás kupiszobában – előtte és utána képek

Az alábbi képen a bal oldali kép kipakolás közben készült. A gyerekülés például ment az eladós kupacba, és mögötte a kanapé egyik párnája látható, ami visszanyerte méltó helyét a kanapén.

Rendrakás kupiszobában – közben és utána képek 🙂

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Rendrakás, rendszerezés, selejtezés egy túlzsúfolt, 3 méter széles és 2,3 méter magas beépített szekrényben. Tartalma: az összes ruhanemű, takarók, párnák, cipők, szerszámok jelentős része, iratok, izzók, 3D nyomtató, egy négyfiókos komód – igen komód a szekrényben:D. Nem folytatom a felsorolást, szerintem érthető, hogy kábé minden. Az igazi érdekesség, mármint a komód után, hogy ebben a szekrényben volt nagyon sok nem használt ruha is –  már kiválogatva, egy helyre gyűjtve! Először nem értettem: ha kiválogatta, miért tartotta meg? Majd rájöttem, arról van szó, hogy: legtöbbünknek nagyon rossz érzés lenne mindent kivágni a kukába. Már írtam egy cikksorozatot, amelyben végigveszem, mit tehetünk a dolgokkal, amikre már nincs szükségünk: Tippek selejtezés után.

Annyi volt az újdonság számomra, hogy kiválogatva állt a szekrényben, tehát nem az történt, hogy „hozzá sem kezdek, mert fogalmam sincs, hogy aztán mit csinálok vele”, hanem „külön rakom, ami nem kell, hogy az, amit valóban hordok, könnyebben kezelhető, átlátható legyen, de fogalmam sincs, mit csinálok a kiselejtezett cuccokkal; kidobni nem fogom, az fix”. 

Kivittük a nappaliba a kiselejtezett ruhákat, majd a használatban lévőket átnéztük – ezek között még bőven volt olyan, amire már nem volt szükség, szóval még egy kör selejtezés volt ebben. A megmaradt ruhatár nagy része pólókból állt, amiket egy házi készítésű, leginkább nadrágtartóhoz hasonlító kiegészítőn tároltak (sajnos nincsen „előtte” képem, így nem tudom megmutatni a szerkezetet), ez azonban nagyon nagy helyet foglalt és ahhoz képest kevés pólót lehetett rajta tartani, ezt ki is szereltük, és a maradék, tényleg használatban lévő pólókat behajtogattuk egy kosárba.

Selejtezés és rendszerezés – ezek a pólók maradtak meg

Végül visszatértünk a nappaliba a kiselejtezett ruhák közé. Mivel eladásról szó sem lehetett (férfiak nem nagyon szeretnek ilyesmivel bíbelődni), így javaslatot tettem, hogy a jó állapotú ruhák kerüljenek adományboltba, a többi pedig a H&M-be újrahasznosításra.

Segítettem szétválogatni, hogy miből lehet még adomány és miből nem.

Négy nagy zacskónyi adomány gyűlt össze, amit nem egyszerre zúdítottunk rá az adományboltra, és mivel 80%-ban pólók alkották a kupacot, így ügyeltünk rá, hogy mindegyik zacskóba kerüljön nadrág, pulcsi és kabát is, és egy-két használati tárgy is (bár ez alkalommal célzottan csak a szekrény ruhás részével foglalkoztunk, de még így is előkerültek tárgyak, amikre már nem volt szükség). Nyolc kisebb zacskó pedig fokozatosan eljutott a H&M-be, ekkor, 2024 nyarán havi 2-t lehetett leadni (mindig nézzetek utána az aktuális szabályoknak*), de ez már belátható, teljesíthető feladat volt így, hogy megvolt a válasz a nyomasztó kérdésre, hogy mi legyen ezzel a sok ruhával…

*frissítés: 2025 végétől szünetel a ruhaleadás a H&M-ben (köszönöm a visszajelzést)

A kiselejtezett ruhák (és egyebek)

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Ha rendrakás, selejtezés közben már nem használt textíliákra akadunk, ne dobjuk a kommunális hulladék közé.

Több lehetőségünk is van. Az ország sok pontján vannak gyűjtőkonténerek, ahol a ruhaneműt és az egyéb textíliákat is gyűjtik újrahasználásra vagy újrahasznosításra (ez a válogatás során dől el). A H&M üzletekben is le lehet adni, és még kupont is adnak cserébe. Továbbá az állatmenhelyeken is örülnek a kiselejtezett textíliáknak.

Ez utóbbi lehetőségre hozok példát. A képen látható (frissen mosott) törülközőket és ágytakarót egy állatmenhelynek vittük el, az a döntés született ugyanis, hogy az összes régi, agyonmosott, kemény törülközőt le kell cserélni. Felhívtuk a legközelebbi állatmenhelyet, ami amúgy is útba esett, leegyeztettük telefonon, hogy valóban szükségük van-e rá és hogy mikor vihetjük.

Otthoni rendrakás, selejtezés – ezt mind elvittük egy állatmenhelynek, ahol nagyon örültek neki 🙂

Mivel ugyanekkor a tisztítószerek, takarítási eszközök között is történt rendrakás, selejtezés, így ki tudtuk egészíteni a csomagot pár csomag gumikesztyűvel is, aminek szintén nagyon örültek.

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

További rendrakási tippek vannak a korábbi cikkekben, hogy hogy ne legyen szemét a kiselejtezett dolgokból (a cikksorozat 5-6. része szól az újrahasználásról és újrahasznosításról).

Hogyan érdemes fiókokba, kosarakba pakolni a textíliákat, ruhaneműket? Egy rendrakás alkalmával volt lehetőségem szemléltetni, mennyivel több minden elfér, ha a Marie Kondo által javasolt módon járunk el: téglalapokat hajtogatunk és állítva tesszük a helyére.

Krisztinek költözés után segítettem a rendrakásban. Mire együtt belefogtunk a munkába, addigra ő beszerezte a szükséges bútorokat, és a dobozok nagy részét már ki is pakolta, nagyjából mindennek megvolt a helye. De azért maradt bőven feladat, pl. a gardróbszekrény kialakítása, rendszerezése, pár doboz kipakolása, és átnéztük a gyógyszeres dobozt is. A ruhák rendszerezése után maradt egy üres kosár, így úgy döntöttünk, hogy az ágyneműket, törülközőket is kosárba tesszük, de nem a hagyományos módon halmozzuk be őket, hanem úgy, ahogy Marie Kondo javasolja. Ha téglalapokat hajtogatunk és állítva tesszük be a textíliákat a fiókba, kosárba, akkor sokkal több minden fér egységnyi helyre. Nagyon látványos a különbség, de hozzáteszem: ruhákkal még szembetűnöbb a különbség a több, kisebb, illetve különböző méretű és anyagú darab miatt.  Az első képen az látszik, hogy ha csak a szokásos módon behalmozzuk a textíliákat, akkor nem fér be minden: a kosár feletti polcra is került pár darab. És igen, TALÁN valahogy be lehetett volna oldalra vagy a két oszlop közé passzírozni, de lássuk be, ez már így is kábé kezelhetetlen és átláthatatlan.

A második képen pedig azt láthatjuk, hogy minden befért a kosárba – ráadásul sokkal átláthatóbb és könnyebben is kezelhető. A szokásos módon hátra kerültek a ritkán használt textíliák, és előre a könnyen elérhető részre azok, amiket gyakran kell kivenni/betenni. Itt gyorsan dolgoztunk, nem precízen hajtogattunk, ahogy azt Marie Kondo tanítja (egyforma nagyságú téglalapok), így nem is lett tökéletes, de a lényeget jól láthatjuk a képen. Ha valaki szeretné, hogy együtt hajtogassuk be, örömmel segítek, de jellemzően az szokott a cél lenni a közös munka során, hogy minden kerüljön a helyére. És miután együtt végeztünk, ti tudjátok a megbeszéltek alapján tökéletesíteni, szépítgetni.

Rendezett szekrény, így érdemes hajtogatni – minden befért, átlátható, könnyen kezelhető 🙂

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Krisztinek költözés után segítettem. Mire együtt belefogtunk a munkába, addigra ő beszerezte a szükséges bútorokat (rendrakás a gardróbszekrényben), és a dobozok nagy részét már ki is pakolta, három-négy kisebb doboz azért maradt. 

A legszexibbet hoztam nektek, látható ahogy szépen kiürül, és még pénzt is találtunk benne. Fun fact: pénzt mindig találunk:D. 

Rendrakás a szerszámosládában: itt már írtam róla, mennyire jó mulatság az ilyesmi.

A szerszámosládában a bogozás potenciális lehetősége a menő, meg hogy ki lehet dobni törött, használhatatlan dolgokat és ki is lehet porszívózni, miután kipakoltuk, ez mind nagyon jó benne. 

Itt inkább az volt izgalmas, hogy mit rejt a következő réteg, ugyanis ez egy olyan doboz volt, amibe a pakolás során mindenféle került, az egyik olyan, amibe a „maradék” került. Ahogy pakoltam ki a dobozt, eleve téma szerint rendeztem a kikerülő dolgokat, és gyártottam mindenféle kupacot, a teljesség igénye nélkül: önismereti anyagok, alkotások, írószerek, füzetek, elektronikai cuccok, ékszerek, dísztárgyak, jótállási jegyek/blokkok (mondom én, hogy abból is van mindenhol – iratrendezés kapcsán is szívesen segítek).

Ezek pedig már pillanatok alatt a helyükre kerültek.

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Amikor 18 évesen elköltöztem a szülői házból, lett olyanom, hogy emlékes doboz. Ebbe kerültek azok a dolgok, amiket már nem használtam, nézegettem napi szinten, de szép emlékek fűződtek hozzájuk. Volt egy elképzelésem, hogy max. mekkora dobozba kell beleférnie ezeknek a tárgyaknak, ami nem fért bele, attól megváltam. 

Voltak ruhadarabok, ezek életérzést jelentettek nekem, adott életszakaszra emlékeztettek. Voltak kazetták, ezek emlékeztettek arra, hogy azokban az időkben, amikor azokat hallgattam, kik voltak a barátaim és hol laktam (sokszor költöztünk gyerekkoromban), két-három CD, ezek emlékeztettek azokra az időkre, amikor igen nagy döntésnek tűnt, hogy mit vegyünk meg CD-n (azaz ki a legkedvencebb), hiszen sokkal drágább volt a kazettánál. Ebben a dobozban tartottam a matricás albumokat és a levélpapír-gyűjteményem (olvasd el egy korábbi írásomat a gyűjtéssel kapcsolatban), pár Barbie-t, fotóalbumokat, amiket gyerekként én készítettem, az első fényképezőgépem (második azóta sem lett), naplók, iskolai rajzok, kerámiák. A szerelmes levelek, amiket kaptam, a tanórákon folytatott illegális levelezések és a postai úton folytatott legális levelezések.

Ezt 18 évesen pakoltam össze… Aztán az évek során a nagy részétől megváltam, egyre kisebb lett a doboz. 

Mekkora az „ideális” mérete egy ilyen doboznak/fióknak? És mit érdemes megtartani? Vajon meddig tartjuk meg? Mi megy, mi marad egy újabb átnézésnél? 

Ha még nincs ilyen dobozod és te is szeretnél, vagy van, csak túl nagy és egyedül nehéz belevágni az átválogatásába, vagy úgy általában szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban, rendszerezésben, keress bizalommal!

Egy cipősdoboznyi parafadugó – egy kupiszoba felszámolásánál találtuk, egy időben gyűjtötte az ügyfelem, de a rendrakás alkalmával könnyen megvált tőle

Apropó: ki mit gyűjt? 🙂 Egy korábbi írásban saját történetet osztok meg a gyűjtés témájában.

Van, aki nem mer belevágni, gondolni sem akar rá; van, aki éppen erőt gyűjt, már hamarosan elszánja magát, úgyis jön a tavasz, a nyár, az ősz, a tél – méghozzá karácsonnyal együtt. 

Van, aki oda sem akar nézni, míg rendet rakok itt-ott. Van, akinek ideje nincs odanézni: ő egyedül is meg tudná csinálni, csak időt nem talál rá, így kell még neki két (gyors, hozzáértő) kéz. Megbeszéljük, ki mit hogy hova csinál, és párhuzamosan haladunk. 

Aztán van, akinek fogalma sincs, mit hogy hova kéne, vele közösen, egy térben, egy adott részen dolgozunk. 

Van, aki lelkes, örül, hogy végre eljött az idő, megújulásként tekint a rendrakás folyamatára. 

Van, akit megvisel, tudja, hogy szükséges, régóta halogatja, majd utána biztos jó lesz, csak érjünk már oda, biztos nem akar ezzel időt tölteni. Na de ha van segítség, akkor a beláthatatlanul nagy küldetés teljesíthető feladattá zsugorodik, csak azt a pár órát kell kibírni. Nekik jól jöhet egy feles – based on real events:

Rendrakás – kinek milyen muníció kell hozzá (a kávé az enyém)

Valószínűleg kevesen élvezik kifejezetten a rendrakást, én mondjuk pont igen. Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal, rakjunk rendet együtt az otthonodban!