Judit, ahogy az első beszélgetésünk során fogalmazott, „négyfrontos” életet él. Az egyik front, hogy elfoglalt vállalkozó. Sem ideje, sem lelkiereje nem volt egyedül nekiállni a rendrakásnak. Egy 7 órás alkalom keretében rendet raktunk négy kisebb területen, érintettük a nappalit, a gardróbszekrényt és a fürdőszobát is.

A rendrakást a legsürgősebb feladattal kezdtük 

Rendet raktunk a nappaliban álló gyönyörű, antik komód tetején és a közvetlen közelében, mielőtt megérkezett az új kanapé. Az előbbi fontos volt, hogy szép legyen az összhatás, az utóbbi pedig, hogy el is férjen az új kanapé.

A komód tetejéről lepakoltuk a dísztárgyakat. Egyébként egy jó részében aprópénz volt, ezeket egy dobozba gyűjtöttem, aminek több kiló lett a súlya a végére. A „pénzt mindig találunk” poénom itt új szintre emelkedett. A sokadik pénzes csetreszben sok euró is volt, így innentől kétfelé szortíroztam.

Rendrakás közben pénzt mindig találunk

Miután mindent lepakoltunk, lekezeltük a komód tetejét, Judit kiválasztotta azokat a dísztárgyakat, amiket szeretne rajta látni. Végül a komód körüli területeket is felszabadítottuk.

Rendrakás a komódon – előtte-utána képek

A rendrakást a gardróbszekrénnyel folytattuk

A gardróbszekrény következett: átbeszéltük, mit hova szokott tenni, mit hol szokott keresni. Az időpontunk előtt Judit már selejtezett egy kört a ruhái között, mesélte, sok ruhát elajándékozott a barátnőinek, és már tervezte a következő alkalmat velük, így a rendrakás során együtt nem selejteztünk.

Elkezdtem kipakolni, de nem ám egyszerre, mert nagyon sok ruha volt, nem is tudtam volna hova tenni. Így – felmérve, hogy felső van legtöbb – először kihalásztam minden polcról a felsőket, azon belül is a pulcsikkal kezdtem (amúgy ez izgi volt, mármint halászni:D, ezúttal talán ez szórakoztatott a legjobban), ezeket összehajtogattam és visszatettem az egyik polcra, ami ezen folyamat során már kiürült. Aztán jöttek a nadrágok, egyberuhák stb.

A finom, sérülékeny darabokat, illetve a blézereket a hálószobában lévő sztenderre akasztottuk.

Rendrakás a gardróbszekrényben – előtte-utána fotók

Rendrakás a gardróbszekrényben – előtte-utána fotók

Rendrakás a fürdőszoba egyik szekrényében

A törölközős szekrényben is felbomlott a rend. Itt selejtezést is terveztünk, több kemény, elszíneződött törölköző is volt. Nagyjából kiválogattam, én melyektől válnék meg, a maradékot hajtogattam és visszapakoltam. Judit a végén rápillantott: volt, amit annak ellenére, hogy valóban nem olyan jó állapotú, meg akart tartani, és olyan is, ami ugyan szép, mégsem szereti. 

Ezért szoktam mondani, hogy szükség van rátok a folyamat során. Te használod, és az a döntő jelentőségű: neked milyen érzés használni. Pihe-puha, mégsem kötődsz hozzá – picit sprőd már, mégis szereted. 

Apropó álljon itt egy találós kérdés: van két fekete hagyományos, „hegyezős”, de más márkájú szemceruza. Az egyik 3-4 centis, karcos, picit törött a kupakja. A másiknak megközelítőleg megvan az eredeti hossza, ránézésre is szép, sérülésmentes. Vajon melyiket dobjuk ki nagyobb eséllyel?

…

Na?

Dobpergés: a hosszabbat, nyilván. Hiszen simán lehet, hogy azért érintetlen, mert nem vált be. A másikat még akkor is megpróbálja az ember használni, amikor már csak 2 centi van belőle.

Visszatérve a törölközős szekrényre, íme az előtte-utána fotók.

Rendrakás a fürdőszobaszekrényben – előtte-utána fotók

A rendrakást a cipősszekrénnyel zártuk

Az utolsó 1 órában pedig a cipősszekrényben selejteztünk és raktunk rendet. Judit egész sok cipőtől megvált, így átláthatóan tudtunk visszapakolni. 

Télen raktunk rendet, így még a szandálok mentek a nehezebben elérhető helyre. Az alsó polc kihúzható, ami nagyon praktikus, és így a „nehezen elérhető hely” sem olyan nehezen elérhető :).

Rendrakás a cipősszekrényben – előtte-utána fotók

Bízom benne, hogy ez a változás hoz egy kis könnyebbséget Judit mindennapjaiba. Következő alkalomra az iratrendezést terveztük, rengeteg céges irat halmozódott fel az évek során a nappalijában.

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Gardróbszekrényben raktunk rendet Krisztivel is, ha olvasnál még hasonló történetet.

Rendszer. Rendszer, amiben mindennek van helye, ami neked logikus és neked esik kézre. 

Te. Te, aki nem csak szereted a rendet, hanem rendet is tartasz. 

A tartós rendhez tehát te is kellesz

Ez sokszor némi erőfeszítést és plusz odafigyelést jelent.

Viszont ha együtt rendet rakunk, és aztán nem ügyelsz rá, hogy fenntartsd, akkor az olyan lesz, mint a porszívózás. Porszívózunk, szuperszép-szuperjó, következő héten ismétel.

A tartós rendhez tehát neked is el kell köteleződnöd, de megéri 🙂. Ugyanakkor nem is egy plusz feladat lesz ez, hiszen így is-úgy is pakolászol hébe-hóba. Annyi változik, hogy kialakítunk NEKED egy rendszert, ami neked kényelmes, és amikor amúgy is pakolászol, akkor ügyelsz arra, hogy mindent a helyére tegyél. A rendszernek köszönhetően ez magabiztosan, pikk-pakk fog menni 🙂.

A rendrakásban ez a transzformáció, a megújulás lehetősége

A közös munkánk eredményeként letisztul az élettered és visszanyersz belőle, csak az van körülötted, amire szükséged van és örömmel tölt el, de te tartasz aztán rendet – itt válik el a szeretnék rendet és a teszek is érte.

Rendet tartani ugyanakkor nem azt jelenti, hogy mindent mindig az élére kell állítani

Előfordul, hogy széthagyod, nem teszed el egyből, nincs időd rendesen behajtogatni. Én is és én sem, mert nem az az egésznek a lényege. A kulcs, hogy a szekrényeken belül rend és rendszer van, mindennek megvan a helye. Írtam már erről korábban is, milyen a hatékony rendrakás.

Pár nap, egy hét múltán végigmész a lakáson, és mindent, amit az előtte való napokban nem volt időd a helyére tenni, azt a helyére teszed. De ekkor sem kell illesztgetni-centizni-tökéletesen hajtogatni.

A rendrakás során életszerű rendszert alakítunk ki 

A gardróbod akkor is rendezett lesz, ha a “levegőben” hajtogatod össze a ruhákat, nem lesznek túlzsúfolt, kezelhetetlen fiókok, polcok, ahonnan aztán nehéz kivenni és képtelenség visszatenni. Ahogy az imént írtam: nem kell illesztgetni-centizni-tökéletesen hajtogatni.

A rendrakás során személyreszabott rendszert alakítunk ki

Rendszer, ami neked kényelmes, téged szolgál. Nem szabályok mentén haladunk, hanem az igényeid mentén. A végeredményre öröm lesz ránézni, “használni” és talán öröm lesz fenntartani is 🙂. 

Fenntartható rend – így válik tehát fenntarthatóvá az a rendszer, amit együtt kialakítunk. 

Kialakulóban az új rendszer, KonMari-hajtogatással

Alakítsuk ki együtt a rendszert az otthonodban, segítek rendet rakni: az én javaslataim, a te igényeid.

Nemrégiben Andival karöltve számoltuk fel a kupiszobájukat: kupiszobából gyerekszobát jeligére.

Ebben a szobában 70%-ban gyerekruhák és cipők voltak, 30%-ban játékok. Rengeteg cipő volt, nem számoltam meg sajnos, de több mint 200 darab (!). Ahogy nekiálltunk az egyes zsákok tartalmát átnézni, egyből találtunk fél pár cipőket, ezeket a fal mentén gyűjtöttem, hogy ne legyen útban, de jól lássuk, kik várnak a párjukra.

1,5 órája dolgoztunk a kupiszobán, itt még zömében megvoltak a párok

2,5 óránál már láthatóan bonyolultabb volt a helyzet

A rendrakás során izgatottan vártam, melyiknek mikor és hol találom meg a párját.

Úgy örültem a matcheknek:D. Túrtam és túrtam a zsákhalmok, ruhahalmok között: vagy egy cipőt, vagy egy egész zsák cipőt találtam. Ahogy haladtunk a rendrakással, úgy egyre kevesebb meglepetést tartogatott a kupi (schade-schade), hisz egyre átláthatóbbá vált a szoba. 

Drukkoltunk, hogy a Nike gyerekcipőnek meglegyen a párja, jó lenne eladni (nem lett meg). Drukkoltunk, hogy a barátnőtől kölcsönkapott bőr szandálnak meglegyen a párja, jó lenne visszaadni (meglett). Drukkoltunk, hogy a bőr öltönycipőnek meglegyen a párja, jó lenne hordani (nem lett meg). Egyelőre. Van a padláson is cipő, így a fél pár cipőket eltettük, és amikor sorra kerül a padláson történő rendrakás, még megkerülhet mindennek a másik fele.

A rendrakás során rengeteg fél pár zoknit is találtunk.

Andi itt húzott határt: nem hajlandó ezzel foglalkozni, csak ki akarja vágni a kukába. Elege van, belefáradt. Bőven elég vállalás volt számára, hogy a cipőket és ruhákat átnézzük, minden darabról döntsön, hogy melyik barátjának a gyerekére lesz jó, és átgondolja, a saját gyerekeire éppen melyik jó és melyik nem jó. Ennek megfelelően alakultak a felcímkézett zsákok, szeretetcsomagok a barátoknak/rokonoknak: Sanyi, Gergő, Zsófi, Simi. A maradék egy része adományboltba ment, másik része meg már elhasználódott, és így ki kellett dobni.

Visszatérve a megszállott üzemmódomra: izgi volt a cipőket párosítani is, de én képes lettem volna a zoknikat is, mert az hasonlóan izgi. De ugye nem (csak) az a fontos, hogy én jól szórakozzak:D. 

Viccet félretéve teljesen érthető Andi döntése, a helyében én is így döntöttem volna. Egy kupiszoba felszámolása fizikailag, érzelmileg és mentálisan is megterhelő. Megterhelő, de nem lehetetlen, nem bonyolult, „technikailag” nem nehéz. A kulcsa az elhatározás után csak annyi, hogy lépésenként kell nézni. Mindig csak az adott zsákra, dobozra fókuszálni, és nem arra, hogy „Anyám, ennek sosem jutunk a végére”.  

Van olyan kupiszoba, ahol 5-6 óra rendrakás alatt nagyon látványos eredményt érünk el,

de van ahol kétszer ennyi kell hozzá, attól függ mivel van tele a szoba, és milyen részletességgel foglalkozunk vele. Itt rengeteg-rengeteg ruhát és cipőt egyesével néztünk végig és szortíroztunk, tehát több idő kellett.

A „mindegy, csak szabaduljak tőle” és a „fontos, hogy mindennek jó helye legyen” skálán sok minden elképzelhető – és nemcsak egyénenként változik, hanem adott rendrakás során is változik az emberben, hogy mennyit bír, mikor fogy el az energia, a türelem.

Visszatérve a fél pár cipőkre (és zoknikra). Minden rendrakásnál van valami, ami aktiválja bennem a megszállottságot – itt a párosítás. 

Közben rájöttem, hogy gyerekkorom óta imádom a memóriajátékot. Véletlen?

Ugye számodra is szembetűnő a különbség a nagykátai gyöngybab és a szarvasi fehér vesebab között, csak úgy mint a nagykátai cukorbab és a pásztói fürjbab között? Eddig mindenki a fejét fogta, hogy képes voltam ezt a játékot megvenni… 😀

Ha segíthetek az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Kupiszobában raktunk rendet Andreával is, amiről szintén meséltem.

(Esetleg még könyvekkel kombinálhatnánk 😃)

Gyerekkoromtól kezdve egyik meghatározó visszatérő álmom volt, hogy találok a szekrényemben rengeteg csodálatos új ruhát, összefogom a kupacot, kiveszem a szekrény aljából, és elkezdem egyesével nézegetni: színesek, mintásak, gyönyörűek. Gyerekként ugyanis nagyon ritkán kaptam új ruhát, hát még olyat, ami tetszett is, pedig annyira vágytam rá, hjajj. Volt rá pénzünk is, csak hát csomó kinőtt ruha landolt nálunk a rokonoktól.

Kár is lett volna, ha én nem töltöm le azokban a ruhákban a rám eső letöltendőt 😃, aztán az öcsém is – és nem, nem az öcsém járt lányruhákban… 

Tizenévesen, huszonévesen persze már vásároltam magamnak, de sosem volt olyan mennyiségű és minőségű ruhám, ami igazán boldoggá tett volna. Mígnem 30 évesen egy személyi stylist segítségével durván bevásároltam a színtípusomnak és testalkatomnak megfelelő ruhákat, megtanulva a főbb öltözködési szabályokat is. Pár évvel később az álmom is valóra vált: egy nagy zsáknyi nyári ruháról teljesen megfeledkeztem, azt megtalálni, óriási élmény volt. Egyesével néztem végig a darabokat, és valóban: színesek, mintásak, gyönyörűek, csak úgy mint az álmomban. (Apropó: egy ponton közzétehetném az 5 éve a drive-ban pihenő, erről szóló írásaimat, ahol az elejéről elmesélem az átalakulásomat.)

Pár év alatt csodás színes ruhatáram lett. Az egyik cikkemben, ahol rendrakás tippeket olvashattok gardróbszekrényhez, vannak képek a szekrényemről. 

Na, de a lényeg, hogy imádom a textíliákat: nem csak a ruhaneműket, hanem mindenféle textíliát; és ugye imádom a rendet is. Amikor a kettő találkozik, azt nagyon élvezem. 

A rendrakások során több ügyfelem is mondta, hogy kifut a világból a ruháktól.

Mert sok, mert kezelhetetlen, mert nincs helye semminek, mert azt sem tudja, milyen ruhái vannak, és különben is hogy praktikus tárolni? Na és selejtezni is kéne… „Ezt egyedül biztos hogy nem” – nektek nyűg, nekem élvezet 😃.

Rendrakás, selejtezés a gardróbszekrényben – rakjunk rendet együtt a gardróbszekrényedben!

A rendrakás elején megállapodtunk

Mivel nehéz neki az elengedés, ugyanakkor mégis szeretett volna pár dolgot kidobni, megállapodtunk, hogy 10 darabtól fog megválni a közös munka során. Ez egy megnyugtató, mégis előremutató elhatározás volt számára.

Kezdésként megnéztem, mit hol tárol Györgyi. A nappaliban található a gardróbszekrény, de a galérián/hálószobában egy sztenderen voltak kabátok, kardigánok, nadrágok, blúzok, táska, melltartó. Először megbeszéltük, mit szeretne fent tárolni. Javasoltam, hogy azt tartsa ott, amit ritkán visel, amire ritkábban van szükség, így készülődés közben nem kell felmenni az emeletre. Jóllehet ezzel egyetértett, mégis részben megvétózta: megszokta, hogy mik vannak ott. Végül mindkét szempont érvényesült: pár nadrág és blúz ott maradt (mert megszokta és ott fogja keresni), viszont többnyire a ritkán használt kabátokkal, mellényekkel, blézerekkel töltöttük fel az állványt.

A rendrakást úgy kezdtük, hogy a nappaliban lévő gardróbszekrényt kipakoltuk.

Kiderült, hogy az akasztós rész alatti polc hátulja dugig van övekkel, kendőkkel, táskákkal (ez a képen kevéssé látszik), illetve a többi polc hátuljában is megbújnak hasonló kakukktojások. A polcokon az egyes oszlopokban vegyesen vannak nadrágok, felsők, otthoni és utcai ruhák, téli és nyári darabok. A vállfákon lévő blúzok, felsők alatt pedig vannak nadrágok, néha több is – “jééé, erre nem is emlékeztem”, “nahát ezt mennyit kerestem”. 

Rendrakás tipp: ha van elég hely, és hajlamosak vagyunk elfelejteni, milyen ruháink vannak, akkor egy vállfán egy darabot tároljunk.

Ahogy pakoltam ki, már eleve kategóriánként szortíroztam. A nadrágok viszont egyből visszakerültek egy keskeny, magas akasztós részbe csíptetős vállfára. Ugyanis egy dolog biztos volt: mivel Györgyi “nadrágos” típus, nadrágot nem fog kiselejtezni. Nagyon sok nadrág volt, és abban maradtunk, így fogja a leginkább átlátni. 

Györgyit minden egyes darabról megkérdeztem, kell-e neki vagy sem. Ahogy már benne voltunk a folyamatban, és látta, hogy miből mennyi van, reálisabban látta, mi az, amit valóban fog használni. Ahogy a táskákat egy helyen, egymás mellett látta, rájött, hogy 4-5 is van közte, ami ugyan tetszik neki, de nem fogja már hordani. Az első reakció sokszor az volt, hogy “dehát ez olasz”, “dehát ez valódi bőr” – ilyenkor megkérdeztem, hogy örömmel tölti-e el, ahogy megfogja, ahogy ránéz, el tudja-e képzelni, hogy még viselni fogja. A válasz mindig az volt, hogy nem – így ezeknek a nagy része ment, kb. minden tizedik ilyen darab még maradt, még nem ment az elengedés… 

A rendrakás során egyszer csak lett egy kupac a kiselejtezett daraboknak is – számára is meglepő módon egy nagy kukászsáknyi táskát, ruhát és cipőt kiselejtezett. 

Nem az én hatásomra, nem én beszéltem rá, ez a folyamat hatása. Megkönnyebbülést hoz, teret ad. 

Mindent behajtogattam, voltak szuper dobozok, amiket nagyon jól ki tudtunk használni: jól összetartja  a vastag pulcsikat, átláthatóvá váltak az otthoni nadrágok (igen, ezeket külön gyűjtöttük). 

Rendszerezés – a vastag pulcsikat helytakarékosan tárolhatjuk dobozban

Az akasztós rész alatti polcra csak a kendők kerültek vissza, aminek Györgyi fog vásárolni egy dobozt – megbeszéltük mi lesz praktikus hozzá -, így azt is könnyebb lesz rendben tartania.

Rendrakás, selejtezés a gardróbszekrényben

A táskák legalulra kerültek, és újabb

rendrakás tipp: egymásba tettük őket, ez a legpraktikusabb megoldás. A fenti képen látszik, hogy milyen szuperül elfér a szekrény aljában a több mint tíz táska.

Rendrakás tipp: tegyük egymásba a táskákat

Mindez 3 óra alatt megvolt, Györgyi már 1 óránál meglepődve mondta, hogy óriásit haladtunk :).

A cipői átnézésével folytattuk, ezeket ömlesztve tárolja egy Kallax dobozaiban. Selejteztünk és rendszereztünk, utóbbi alatt annyit értek jelen esetben, hogy évszakonként lett egy doboz: külön-külön dobozba kerültek a téli csizmák, a nyári papucsok stb. Azért is praktikus, mert évszakváltáskor ki tudja cserélni a dobozokat, és a könnyen elérhető helyre tenni az aktuálisan szükséges dobozt.

A rendrakás végén a nappaliban lévő két komódra is maradt idő, és percek alatt felszabadítottunk pár fiókot.

A fiókok egy részében volt rendszer, témák szerint voltak a tárgyak rendezve (pl. fehérneműs fiókok). A másik részében pedig egymás mellett volt a melegítő nadrág, a napszemüveg, a konyharuha, az esernyő és a törölköző. Két-három ilyen kupis fiókot gyorsan ki tudtunk üríteni: volt, amire nem is volt szükség már, a többit pedig a helyére tettük (a gardróbban kialakított rendszerbe vagy másik fiókba).

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Gardróbszekrényben raktunk rendet Krisztivel is, ha olvasnál még hasonló történetet.

Szandrával már dolgoztunk együtt, a családjuk egy üres lakásában rendszereztünk költözés után, bérbeadás előtt. Szétválogattuk az ő és a szülei cuccait, illetve megnéztük, mit hagynak ott a leendő bérlőnek. 

Ez alkalommal Szandra a várandóssága végén, az új otthonába hívott, hogy közösen végezzük el az utolsó simításokat a gyerekszobán. Szandra ekkorra már mindent beszerzett, és sok ajándékot is kapott – mindezt a gyerekszoba szekrényében gyűjtötte. 

A rendrakást úgy kezdtük, hogy

az imént említett szekrényt kipakoltuk, és átgondoltuk, mi hol fog neki kézre esni, mi kell gyakrabban, mi ritkábban; mi maradjon a nagy szekrényben, és mit tegyünk az ágyhoz közeli komódba. 

Sajnos előtte képeket nem készítettem, sőt utána képet is csak a komódról sikerült. 

Itt látható, hogy szépen behajtogattuk a kimosott ruhákat, azokat amikre az első hónapokban lesz szükség, és feliratoztuk az egyes oszlopokat, hogy Szandra mindent könnyen megtaláljon. 

A munkahelyén ajándékba kapott pelenkatortát is kibontottuk, ebben volt egy óriási rózsaszín krepp papír, amit kibontás után megtartottunk. 

A rendrakás végén, amikor már csak a komód tetejét rendezgettünk, 

akkor találtuk ki, hogy az azon lévő nagy műanyag dobozt (amiben pl. lázmérő, cumi volt) beburkoljuk a papírral – Szandra örült az ötletnek, mert számára nagyon fontos, hogy a lehető legtöbb mindent felhasználjon, és ne kelljen kidobni – újat venni. (Fürdőszobai rendszerezés során vitaminoknak kerestünk és készítettünk dobozkát, szintén egy komód tetejére, amiről a linkre kattintva olvashattok.)

Ez egy kisebb, 3 órás projekt volt, arra is maradt időnk, hogy átbeszéljünk, hogyan megyünk majd tovább a konyhával.

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Szandra abban kért segítséget, hogy a családja már majdnem üres lakásában pakoljunk – már ő és a szülei is kiköltöztek a lakásból, a legfontosabbakat már mindenki elvitte az új otthonába. Tehát már sokat haladtak, de Szandra holtpontra jutott a folyamatban, ezen igyekeztem átlendíteni őt egy fókuszált, 5 órás közös munka keretében. 

Bérbe akarták adni az ingatlant, így az volt a rendrakás célja, hogy rendszerezzünk, selejtezzünk, válogassuk szét

az ő és a szülei cuccait, hogy könnyebben ki tudják pakolni a maradékot, illetve kiválogattuk, mit hagynak ott a leendő bérlőnek. Annyiban különleges ez a helyzet, hogy csak Szandra volt jelen, de a szüleinek a dolgai is itt voltak, amikről ők tudnak dönteni.

Ez a rendrakás nem a látványos rendrakások közé tartozik, hiszen hasonló mennyiséget, hasonló módon, ugyanarra a helyre tettünk vissza.

Az volt a cél, hogy kiválogassuk Szandra dolgait, illetve ami egyértelműen nem szükséges, azt kiselejtezzük, így tehát nem töltöttünk azzal időt, hogy szépen elrendezgessünk és hajtogassunk. Nem látványos, mert minimális selejtezés történt, nem látványos, mert rendszerezés címszó alatt inkább csak szétválogattunk. Nem látványos, mert nem gondoltuk újra, nem strukturáltunk újra, csak visszapakoltuk ugyanoda ugyanúgy.

Mesélek a rendrakás folyamatáról

Az előszobában egy szekrényben vegyesen voltak mindenkinek a cuccai, a sál-sapka-kesztyű-esernyő típusú dolgokon kívül voltak például gyógyszerek és vitaminok is, cipőpucolós cuccok, és piperecuccokat is találtunk. Átnéztük, kiselejteztük, Szandra magához vette azt, ami kellett neki, kidobta, amiről biztosan tudta, hogy nem kell senkinek. Végül visszapakoltuk – ez már egy sokkal letisztultabb halmaz volt, és csak a szülőknek lesz vele dolga. 

Rendrakás az előszobaszekrényben

Szandra a szobájában a ruháival, személyes tárgyaival már 85%-ban készen volt. Itt csupán a gardróbszekrény aljában lévő dobozokat néztük át együtt. Logikus módon nagyon vegyes dolgok maradtak a szekrényben, hiszen már elköltözött, ami fontos és egyértelmű volt, azt már elvitte magával. Így hát selejteztünk, rendszereztünk. Voltak itt írószerek, körömépítős felszerelés, ékszerek, és találtunk pénzt – mert ugye: pénzt mindig találunk, amit szét is válogattunk, két szütyőbe tettük az eurót és az egyebet.

Pénzt mindig találunk

A szülei szobájában, ami egyben a nappali is volt, maradtak könyvek, emlékek, sok pohár. A szekrénysor egyik oldalába gyűjtöttük, amit a szüleinek kell átnézni, a másikba, amit Szandra el akar még vinni.

A konyhaszekrényben rendet raktunk: a készleteket és azonos típusú poharakat, bögréket egymás mellé rendeztük, hogy átlátható legyen, miből mennyi van, és így gyorsan meg tudják beszélni, kinek mire van belőle szüksége. 

Rendrakás a konyhaszekrényben

Azért még így is összegyűlt egy kisebb zacskónyi adomány (papírzacskó és a maci), egy zacskó papírszemét, és két zacskó vegyes hulladék.

Adományos zacskó szinte mindig lesz 🙂

Rendrakás a leendő gyerekszobában – Szandrával aztán az új otthonában is volt egy rendrakós alkalmunk.

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Minden dobozba, minden zacskóba izgatottan néztem bele, hogy mit rejt. Egy ponton már Andreára is hatott a lelkesedésem, és elhitte nekem, hogy semmi szégyellnivaló nincsen egy kupiszobán. Sőt, tudom mekkora erő és bátorság kell ahhoz, hogy rendet rakjunk benne.

A dolgozó-, vendégszobából alakult ki az évek során a kupiszoba. Az ajtót épphogy ki lehetett nyitni, és a használatban lévő ruhákat rejtő szekrényhez még vezetett egy ösvény. Ez volt a kiindulópontunk 🙂

A rendrakás célja ezen alkalommal az volt, hogy a behalmozott cuccokat szétválogassuk

– váljon átláthatóvá, mi minden van a szobában. Illetve az íróasztal nyerje vissza a funkcióját, azaz legyen lehetőség leülni az asztalhoz dolgozni, és a nyomtató is kerüljön vissza ide a helyére.

Voltak dobozok, dobozokban dobozok, zacskókban dobozok, dobozokban zacskók és hasonlók. Nem volt más dolgunk, mint szépen egyesével megbontani ezeket a kis egységeket, és a szobán kívül, az étkezőben kialakított rendszerbe kivinni a kupiszobában lévő dolgokat. A munka elején megbeszéltük, az étkezőben mit hova fogunk tenni, volt például elajándékozós, eladós, nagyszülőkhöz elszállítós kupac, adomány, ezen belül Mikulásra cipősdoboz adománygyűjtésre szánt dolgok (december lévén), elektronikai hulladék (Media Marktban átveszik), papírhulladék, műanyaghulladék.

4,5 óra alatt visszakerültek a párnák a kanapéra, a kanapéra, ami 9 órakor még ki sem látszott a dobozok alól. Ezzel azt szeretném szemléltetni, hogy 

sokkal könnyebb és gyorsabb rendet rakni egy kupiszobában, mint sokan gondolnák. Lelkileg nehéz lehet, de technikailag nem feltétlenül az!

Rendrakás kupiszobában – előtte

Rendrakás kupiszobában – közben és utána (karácsonykor már itt alhattak a szülők)

A szoba több pontján sok-sok könyv, CD és irat volt, nem terveztünk aznap ezek között selejtezni, rendet rakni, így ezeket csak egy helyre gyűjtöttük a szobán belül – már ez is óriási és nagyon látványos lépés:). Arról nem is beszélve, hogy hasznos is, hiszen ha már egy helyen van, akkor könnyebb aztán folytatni a rendrakást, selejtezést, akár egyedül is. Andrea azt tervezte, hogy mire legközelebb találkozunk, addigra ő átválogatja az iratokat és a CD-ket. (Plusz örömöt okozott neki, hogy még így is több, már régóta keresett irat is átment a kezünk alatt.)

Végül az eltervezett hat órából maradt fél óránk a könyvekre is, így mégis tudtunk azokkal is haladni: témák szerint rendeztük, és azt is megoldottuk, hogy minden könyv elférjen a könyvespolcon. 

Azzal zártuk az alkalmat, hogy az étkezőből visszavittük a már nem annyira kupiszobába a felcímkézett dobozokat: a fent is említett elajándékozandó, eladásra váró, adománynak szánt dobozokon kívül lett például egy olyan doboz is, amit Andreának a férjével együtt kell átnéznie.

Előbukkant az íróasztal, de van még feladat, például azoknak a székeknek a garázsban lesz helyük.

Rendrakás kupiszobában – előtte és utána képek

Az alábbi képen a bal oldali kép kipakolás közben készült. A gyerekülés például ment az eladós kupacba, és mögötte a kanapé egyik párnája látható, ami visszanyerte méltó helyét a kanapén.

Rendrakás kupiszobában – közben és utána képek 🙂

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Rendrakás, rendszerezés, selejtezés egy túlzsúfolt, 3 méter széles és 2,3 méter magas beépített szekrényben. Tartalma: az összes ruhanemű, takarók, párnák, cipők, szerszámok jelentős része, iratok, izzók, 3D nyomtató, egy négyfiókos komód – igen komód a szekrényben:D. Nem folytatom a felsorolást, szerintem érthető, hogy kábé minden. Az igazi érdekesség, mármint a komód után, hogy ebben a szekrényben volt nagyon sok nem használt ruha is –  már kiválogatva, egy helyre gyűjtve! Először nem értettem: ha kiválogatta, miért tartotta meg? Majd rájöttem, arról van szó, hogy: legtöbbünknek nagyon rossz érzés lenne mindent kivágni a kukába. Már írtam egy cikksorozatot, amelyben végigveszem, mit tehetünk a dolgokkal, amikre már nincs szükségünk: Tippek selejtezés után.

Annyi volt az újdonság számomra, hogy kiválogatva állt a szekrényben, tehát nem az történt, hogy „hozzá sem kezdek, mert fogalmam sincs, hogy aztán mit csinálok vele”, hanem „külön rakom, ami nem kell, hogy az, amit valóban hordok, könnyebben kezelhető, átlátható legyen, de fogalmam sincs, mit csinálok a kiselejtezett cuccokkal; kidobni nem fogom, az fix”. 

Kivittük a nappaliba a kiselejtezett ruhákat, majd a használatban lévőket átnéztük – ezek között még bőven volt olyan, amire már nem volt szükség, szóval még egy kör selejtezés volt ebben. A megmaradt ruhatár nagy része pólókból állt, amiket egy házi készítésű, leginkább nadrágtartóhoz hasonlító kiegészítőn tároltak (sajnos nincsen „előtte” képem, így nem tudom megmutatni a szerkezetet), ez azonban nagyon nagy helyet foglalt és ahhoz képest kevés pólót lehetett rajta tartani, ezt ki is szereltük, és a maradék, tényleg használatban lévő pólókat behajtogattuk egy kosárba.

Selejtezés és rendszerezés – ezek a pólók maradtak meg

Végül visszatértünk a nappaliba a kiselejtezett ruhák közé. Mivel eladásról szó sem lehetett (férfiak nem nagyon szeretnek ilyesmivel bíbelődni), így javaslatot tettem, hogy a jó állapotú ruhák kerüljenek adományboltba, a többi pedig a H&M-be újrahasznosításra.

Segítettem szétválogatni, hogy miből lehet még adomány és miből nem.

Négy nagy zacskónyi adomány gyűlt össze, amit nem egyszerre zúdítottunk rá az adományboltra, és mivel 80%-ban pólók alkották a kupacot, így ügyeltünk rá, hogy mindegyik zacskóba kerüljön nadrág, pulcsi és kabát is, és egy-két használati tárgy is (bár ez alkalommal célzottan csak a szekrény ruhás részével foglalkoztunk, de még így is előkerültek tárgyak, amikre már nem volt szükség). Nyolc kisebb zacskó pedig fokozatosan eljutott a H&M-be, ekkor, 2024 nyarán havi 2-t lehetett leadni (mindig nézzetek utána az aktuális szabályoknak*), de ez már belátható, teljesíthető feladat volt így, hogy megvolt a válasz a nyomasztó kérdésre, hogy mi legyen ezzel a sok ruhával…

*frissítés: 2025 végétől szünetel a ruhaleadás a H&M-ben (köszönöm a visszajelzést)

A kiselejtezett ruhák (és egyebek)

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

Ha rendrakás, selejtezés közben már nem használt textíliákra akadunk, ne dobjuk a kommunális hulladék közé.

Több lehetőségünk is van. Az ország sok pontján vannak gyűjtőkonténerek, ahol a ruhaneműt és az egyéb textíliákat is gyűjtik újrahasználásra vagy újrahasznosításra (ez a válogatás során dől el). A H&M üzletekben is le lehet adni, és még kupont is adnak cserébe. Továbbá az állatmenhelyeken is örülnek a kiselejtezett textíliáknak.

Ez utóbbi lehetőségre hozok példát. A képen látható (frissen mosott) törülközőket és ágytakarót egy állatmenhelynek vittük el, az a döntés született ugyanis, hogy az összes régi, agyonmosott, kemény törülközőt le kell cserélni. Felhívtuk a legközelebbi állatmenhelyet, ami amúgy is útba esett, leegyeztettük telefonon, hogy valóban szükségük van-e rá és hogy mikor vihetjük.

Otthoni rendrakás, selejtezés – ezt mind elvittük egy állatmenhelynek, ahol nagyon örültek neki 🙂

Mivel ugyanekkor a tisztítószerek, takarítási eszközök között is történt rendrakás, selejtezés, így ki tudtuk egészíteni a csomagot pár csomag gumikesztyűvel is, aminek szintén nagyon örültek.

Ha szeretnél segítséget az otthoni rendrakásban és rendszerezésben, keress bizalommal!

További rendrakási tippek vannak a korábbi cikkekben, hogy hogy ne legyen szemét a kiselejtezett dolgokból (a cikksorozat 5-6. része szól az újrahasználásról és újrahasznosításról).